Lábatlan és a vele 1950-ben egyesített Piszke területe az újkőkortól lakott hely. A Nyugat-Gerecse peremén helyezkedik el. Északi része lösz és márga dombvidék, melyen szántóföldek, szőlők találhatók. Déli határában a Magas-Gerecse erdő borította mészkőhegyei, a Szágodó (343 m), a Berzsek-hegy (397 m), a Nagy-Emenékes (526 m) és végül a legmagasabb és legimpozánsabb, a Nagy Pisznice (544 m) magasodnak a település fölé. Első okleveles említése 1267-ben Lábatlan.
Piszke neve valószínűsíthetően szláv eredetű s a Duna aranytartalmú homokjára utaló pesek, pijeske szóból származik. Első okleveles említése 1300-ban Pyzke.
A jelenlegi reformátusok által használt műemlék templomot 1400-ban említi először oklevél. Az Árpád-kori alapokkal rendelkező gótikus építmény műemléki jelentőségét tovább emelik a legutóbbi tatarozáskor kibontott középkori elemek. A középkori Lábatlan e templom körül helyezkedett el. A török hódoltság idején elnéptelenedett Piszkére 1732-ben Elzászból, majd 1750-ben Bajorországból érkeztek telepesek. A filoxéria 19. századi pusztításáig mindkét település jeles bortermő hely volt. Az itt érlelt fehérbor ízben és zamatban vetekedett a híres neszmélyivel. A filoxéria pusztítását követően Lábatlan szőlőit új helyre telepítették, de a pincék a régi helyükön maradtak. Az új évezred kezdetén a bortermelés újjáéledt ezen a történelmi borvidéken. A borászok összefogásával megalakult a Gerecseháti Hegyközség.
A szőlőkultúrájáról, gabonatermesztéséről ismert településen a 19. századtól a pisznicei vörös márványra, a süttői vörös és fehér mészkőbányákra épülve felvirágzott a kőfaragó mesterség. 1868-ban alapított cementgyárban, a Berzsek-hegyi márgabánya ásványi kincsére alapozva kezdődött el a magyarországi portlandcement-gyártás. Ehhez a máig fennmaradt kulturához kötődve fejlődött ki az építőanyag- és cementgyártás, amely a települést a 20. században az iparág egyik hazai fellegvárává tette.
A hetvenes években létesített papírgyár az egészségügyipapír-gyártás és -feldolgozás terén napjainkban is őrzi szerepét. A 20. század végén több jelentős feldolgozóiparral foglalkozó cég is alakult a településen.
Lábatlanon a református és az 1900-ban, valamint 1938-ban épült katolikus templomok mellett figyelmet érdemel a Cementgyári Emlékház és Tudásközpont is, melyben elhelyezésre került a több ezer darabból álló néprajzi gyűjtemény egy része, valamint a cementgyár történetét bemutató kiállítás is.
Nagy értéket képvisel a kőfaragó üzemet alapító Gerenday család által a 19. század végén létrehozott arborétum és kúria. A Gerenday-házat az önkormányzat közösségi házzá alakította. Átadására 2003-ban került sor. Kertje számos nyári rendezvénynek ad otthont, így többek között a gyereknapnak, a Lábatlani Blues Fesztiválnak, szabadtéri színházi előadásoknak, építők napjának, a városi napok programsorozatnak, stb.
A kikapcsolódásra, sétára csalogató Duna-part rendben tartását és gondozását a 2005-ben alakult Lábatlani Sirályok Vizisport Egyesület vállalta.
A piszkei vasúti megállótól induló s az országos kéktúra útvonalhoz csatlakozó piros turistajelzés mentén eljuthatunk a Magas-Gerecse egyik legimpozánsabb mészkőrögéhez, a védett Magas-Pisznicéhez. Ennek délnyugati oldalán, az évszázadok óta művelt (jura) mészkőbánya mellett nyílik a Denevér-barlang, mely egyike a legnagyobbaknak a Gerecsében.
A városi rangot. 2004-ben elnyert települést délről koszorútó Gerecse-hegység kitűnő lehetőséget kínál a vadászok, a turisták és a természetbarátok számára, akik előtt feltárul az iparosodott város, a Duna, a szlovákiai táj látványa.
Testvértelepülés a szlovákiai Karva és az ausztriai Rechnitz.
