Különleges személyiséget veszített el a kulturális élet. Lukácsy András számos műfajban otthonosan mozgott – író, műfordító, publicista volt, aki a kőfaragástól a kultúráig számos területen hagyott mély nyomot. Hosszú élete és páratlan munkássága révén nemcsak országosan, de Lábatlanon is különleges tiszteletet vívott ki magának.
Lukácsy András életútja és életműve szorosan összefonódik Lábatlan városával. Dédapja Gerenday Antal volt, aki a reformkorban elismert kőfaragó vállalkozóként dolgozott, és kiemelkedő jelentőségű üzemet alapított. Az itt készült emlékművek, alkotások az ország építészeti értékeit, műemlékeit gazdagították. A Gerenday Közösségi Ház, valamint a Gerenday arborétum ékes bizonyítékok erre a gazdag örökségre, melyek ma is kitartóan szolgálják Lábatlan közösségét. Lukácsy volt az, aki aktívan működött közre a családi kúria közösségi központtá való átalakításában, valamint a Gerenday arborétum létrejöttében. Így ezek a helyszínek kulturális örökséggé válhattak ő általa.
Lukácsy András fiatal éveiben saját maga is megtapasztalhatta a családi hagyományokat, hiszen még a cég államosítása előtt a családi vállalkozásban tanulta meg a kőfaragó mesterséget. Ez a kötődés a családi hagyományok iránt mindvégig elkísérte életét és munkásságát.
Élete során Lukácsy András a kultúra számos ágában tevékenykedett, és az irodalom, a műfordítás, a színházi és irodalmi kritika területén kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Az életművébe ágyazott játéktörténeti kutatásai is figyelemre méltóak voltak, és a szakmájában számos elismeréssel és díjjal is jutalmazták.
A rendszerváltás után kezdett a szépirodalmmal komolyabban foglalkozni és írásaival tovább erősítette kapcsolatát városunkhoz. Számomra legkedvesebb műve a Lex Gerenday, egy polgárcsalád 150 éve című könyve, mely a Piszkén márványműgyárat működtető Gerenday családnak állít emléket. Egykori barátjáról, Angyal Istvánról szóló könyvében pedig nemcsak a forradalom mártírjának történetét tárta elénk, hanem mélyebb betekintést is engedett saját érzéseibe és gondolataiba.
Azt mondják, hogy az írók halhatatlanok maradnak műveik által, Lukácsy András esetében ez kivételesen helytálló. Egyedülálló munkássága, írásai és emlékei mindannyiunk szívében tovább élnek, és örökre a városunkhoz fűződő különleges kapcsolatára emlékeztetnek bennünket.
Együttérzéssel és tisztelettel búcsúzok Lukácsy Andrástól, aki méltó helyet foglal el nemcsak a magyar irodalom történetében, hanem emlékezetünkben is. Műveltsége, pontos értékítélete, nyitottsága, figyelme, szelíd, mégis markáns humora sokunk számára példává vált. Emléke örökre velünk marad, és hagyatéka továbbra is inspirál minket, hogy ápoljuk és fejlesszük Lábatlan városát.
A gyászoló családnak őszinte együttérzésemet fejezem ki.
Nyugodjék békében!
Teller Péter, polgármester
